Hat hét után Alexandra végül hazatért a németországi Franfurkt melletti Neuhofból. Rendszeresen járt turnusokra gondoskodni a betegéről anélkül, hogy a határon ellenőrizték volna. Most azonban változás történt. Hogyan viselte a hazautazást és az állami karanténban töltött időt? Tényleg olyan nehéz, mint ahogy azt egyesek a közösségi médiában állítják?

Alexandra elmondása szerint a hazautazása csak egy kicsit hosszabb volt a szokásosnál, mivel nem repülővel, hanem autóval utazott.

„Éjszaka érkeztünk. A német határon nem kellett várakoznunk. Csak a személyi igazolványunkat kérték el, megkérdezték, hová megyünk, és elengedtek minket. Az egyetlen dolog, amire figyelmeztettek minket, hogy Ausztriában sehol ne álljunk meg a határig. Reggel eljutottunk az osztrák határra, ahol szintén megállítottak minket a rendőrök. Itt sem történt összetett ellenőrzés. Megnézték a személyi igazolványainkat, és nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velünk. ”

– Alexandra

Amíg a határon vártak, a rendőrség üdítőket kínált nekik. Még viccelődtek is velük egyfolytában. A határon büfé is van, így nyugodtan vásárolhat ételt és italt, és nyugodtan ehet. Egy óra múlva meg kellett érkezniük a másik határhoz, ahol még mindig várták a többi, külföldről érkezett autót. Ott katonák kísérték őket, akik állandóan viccelődtek velük.

„Fél óra múlva végre átjutottunk a határon. Saját rendőri kíséretünk volt, amit először nem értettünk. De ez azért volt, hogy minél hamarabb karanténba kerüljünk, és ne kelljen sehol a közlekedési lámpáknál állnunk, és ne kelljen követnünk az autókat, amelyek elállnak előlünk”.”

– Alexandra

Amikor a helyszínre érkeztek, az összes csomagot ki kellett szedniük az autóból. Az épületben szakmai személyzet várta őket, hogy regisztrálják és fogadják őket. Ha allergiás vagy gyógyszert szed, ezt a regisztrációkor jeleznie kell.

„Meglepő módon a szállás nagyon szép. Minden tiszta, van TV és erkély. Mivel laktózérzékeny vagyok, este felhívtak a recepcióról, hogy az étrendemet a kedvemre igazítják. Van egy úr, aki bevásárol helyettünk. Igazság szerint itt tökéletesen gondoskodnak rólunk, és tényleg minden a rendelkezésünkre áll. Szeretném kiemelni, hogy az állami karanténban nem olyan szörnyű az élet, mint ahogyan azt az emberek mondják. Én is féltem attól, hogy mi fog velem történni. De kellemesen meglepődtem, ez tényleg király. Az egyetlen negatívum, hogy unatkozunk itt, de ezt lehet kezelni. Szóval ne féljetek hazamenni. Két hétig mindentől megpihensz, aztán hazamész. Ez az, amit már nagyon várok.”

– Alexandra